Vestigia Vitae
Digitális konstrukciók alapján készült olajfestmények
Balkonok mint kicsi, lakatlan színpadok, ahol a fény, a kilátás és az otthagyott tárgyak alkotják a saját csendes rendjüket. A valóságban gyökereznek, mégis kissé elemelkednek tőle; realista perspektívára és a természetes fény tökéletességére épülnek.
A történetet a hiány adja. Senki sem jelenik meg, a balkonok mégis telve vannak jelenléttel, függő és bizonytalan állapotban, ahol a látható a láthatatlannal találkozik. Hihetők, de fiktívek, szándékosan sosem teljesen beazonosíthatók; mindegyik küszöbbé válik, amelyet a néző a saját emlékeivel lép át, felismerve valamit, amit előbb érez, mint hogy megnevezhetné.
Részletek
